VeRiGuDlÁjF

Megint visszatértem, mostantól lesznek új bejegyzések. Asszem.

Mint rengeteg ember, én is szoktam tenni újévkor fogadalmat. A tavalyiak közül azt hiszem, mindet teljesítettem, ezért a pezsgőpukkanás utáni gondolataim is az elkövetkezendő feladatokról szóltak. Sajnálatos módon öt nappal később már kezd fogyni a motiváció. Segítség.

Az elmúlt hetekben ismét kedvet kaptam az olvasáshoz, el is kezdtem fogyasztani az itthon lévő készletet, valamint rendeltem is néhány jónak tűnő példányt. Köztük van például Leslie L. Lawrence új könyve is, ami ha megint jól sikerült, akkor meglátogatom a környék antikváriumait, hogy beszerezzem néhány régebbi művét.

2008 nyara óta először beszéltem németül, méghozzá ma az egyik közeli szupermarketben. Azonkívül, hogy segítettem egy idősebb osztrák párnak (fel lehet ismerni a nyelvhasználatuk miatt, na) megtudtam, hogy azért még meg tudok szólalni dójcsul.

Aki ismer, tudja, hogy általában nem rádióbarát zenéket hallgatom, de néha csak bekapcsolom a házimozit, vagy az interneten beállítom valamelyik csatornát. Mától viszont ezt ritkábban fogom tenni, a három, általam hallgatott rádió közül kettő eltűnt. Nagyon szomorú volt a Danubius utolsó óráit hallgatni, jó pár kellemes emlékem van a műsorokról, illetve néhány dalról (házi barkácsolások alkalmával,  amikor kikapcsolódtam, vagy éppen munka/iskola előtti készülődéskor szerettem hallgatni ezt a két csatornát). Azért nagyon durvának tartom hogy ilyen nagy adókat csak úgy leszednek a frekvenciáról, ezzel rengeteg ember kedvét még jobban elveszik az élettől (gondoljunk csak bele, mennyien hallgatták a bumerángot, vagy a Danubius reggeli jókedv-csinálóját, hogy a napi robot előtt/közben valami örömük is legyen...). Itt tartunk...

Mostanában nem fogyasztok alkoholt, ha buliba mentem, akkor eleinte nem tudtam beilleszkedni, de a részegek megfigyelésével egyre jobbak ezek az összejövetelek. A tegnap este tartott összeröffenésen egy enyhén ittas srác megmondta a barátnőmnek, hogy ő már annyira jól ismeri a cimboráját, tudja mikor megy hányni, és mikor megy csak úgy levegőzni, most csak egy kis hideg levegő kell a kedves barátjának. Miután elmondta a mondókáját, a kedves pajtása megfejelt egy padot és kijött neki, aminek ki kellett jönnie, egy percre rá a barátismerős gyerek is kiadta az adagját. Verigudlájf.

Néha olyan érzésem van, hogy el kéne húzni erről a bolygóról. Irány a Tralfamador!

Fogytam öt kilót, majd híztam kettőt, rákattantam a tejre (ismét), a snickersre, valamint a vasgyúrásra. (Az események között nincs ok-okozati összefüggés.)

Folyt. köv.

Nem nagyon szoktam televíziót nézni, egyedül a híreket sasolom rendszeresen, elsősorban azért, mert lusta vagyok a neten olvasgatni a fejleményeket, de az igazat megvallva néha rettentően humoros egy-egy hír, némelyik híradós még dob is rajtuk egy kicsit. Így történt, hogy ezen híren hangosan felröhögtem.

A történet röviden annyi, hogy az áramszolgáltató felhívta a lakók figyelmét, hogy metszeni kéne a fákat, mivel a vezetékekhez érve balesetet okozhatnak. A helybéliek nem nagyon reagáltak a felhívásra, ezért kijött a szolgáltatotól néhány ember, hogy megoldja a problémát. Itt jön a történet lényege: ugyanis, a kirendelt emberek nem metszették a fákat, hanem valósággal kettévágták őket. Hogy mindenki kedvet kapjon a videóhoz, idézem az utolsó modatot a hírből: "Az E.ON azt ígérte, hogy azt a néhány fát, amiből szinte nem maradt semmi, tövestől kiszedik.".